Popper Péter : A kő a víz és a kutya (Teljes film)

Tegnap
este főzés közben hallgattam Popper Pétert.Sajnos max. a felét értettem
a ventillátor és a gyerekzsivaly miatt, de néhány mondása elindított
bennem több gondolatmenetet is.

Az utolsó témája: a gondolataink, tetteink mint a lényünk újraszületésre érdemes része.

Most,
hogy már sokadig generáció vagyok a környezetemben a legnagyobb
félelmeim egyike, hogy aktualitásomat vesztem és idejét múltja lesz az
értékrendem, gondolkodásmódom.Nem új erkölcsökre gondolok, hanem arra,
hogy az új problémákra új megoldás a válasz, nem akarok képmutatóvá
válni.Mi az ami újraszületésre érdemes belőlem?Mi az ami
továbbhagyományozódásra való a dolgaimból?Mi az ami friss és értékes
marad?Mi az ami a szüleimben, nagyszüleimben az volt és ma is
példaértékű számomra?

Popper
Péter persze nem erről beszél, hanem közösséget előrevivő
életfeladatokat megoldó emberekről(Illés, Elizeus, saját maga), de az én
szintemen ez foglalkoztat.