" BOLDOGOK A SZAPPANKÉSZÍTŐK ! "


2017. szeptember 19., kedd

Ecset és tus

"Jó néhányszor tanúja voltam annak, hogy apám félretett egy-két festményt nem sokkal megkezdésük után, befejezetlenül.Tíz, tizenkét napig is otthagyta heverni, mivel nem tudta befejezni őket.Nemde azért cselekedett így, mert meg akarta várni, míg elszáll a tunyasága?Máskor lázas tevékenységbe kezdett, megfeledkezve minden egyébről, de valami félbeszakította, talán valami hétköznapi bosszúság, s ismét félretette a képet.Nemde azért cselekedett így, mert mert nem akart megzavart lelkiállapotban festeni?Amikor munkához látott, a dolgozószobának tökéletes rendben várnia őt, az ablakon fény áradt be, az asztal tisztán állott, rajta illatos füstölgő égett, kitűnő ecsetek és válogatott tusfajták voltak kirakva.Megmosta kezét és tisztára sikálta a tusdörcsölő követ, mintha csak valami jelentős szertartásra készülődött volna.Amikor aztán elméje tökéletesen megtisztult és nyugodt volt, munkához látott.
Nemde azért cselekedett így, mert el akarta kerülni a hebehurgyaságot?
Amikor felvázolt egy képet, újra és újra végigment rajta, itt hozzáillesztett még valamit, ott kiigazított valamit, míg csak elégedetten nem tudott rajta végignézni, mint a tábornok a haditervén.Nemde ezt úgy nevezhetjük, hogy kerülni a véletlenszerűséget?Csak ez vezet el a sikerhez az élet minden útján, minden kicsiny és nagy vállalkozásban.Atyám többször is hangsúlyozta és magyarázgatta nekem, bizonnyal abban a reményben, hogy egész életemre megőrzöm emlékezetemben, mint az előmenetel titikát."

Kuo Sze, apjának Kuo Hszi festőnek(1020-1090) munkamódszeréről