Együtt az apátság könyvtárában...
az apátság templomában...
a Judenplatz-on....(Kriszta tolmácsolja Zsoltot)
Ezek a bécsi fiákeresek, mintha egy Kafkáról szóló filmből bukkantak volna elő, olyan kísértetiesek.
Ezek a hanukiák olyan édesek voltak, hogy muszáj volt lefényképezni őket.Nagyon tetszett még egy gyöngyházkagylóból készült szédertál, és egy korallkézben végződő tóramutató, aminek az ujján egy gyűrűből kiálló ezüstpálca ér csak a tórához, nem is a kéz ujja.Ezennel megfogadom, hogy legközelebb viszem magammal a fényképezőgépet, mert amilyen képeket a telefonommal csinálok , az kevés híján értékelhetetlen és élvezhetetlen.Ahogy a krakkói utamkor készült képek is.Azért beteszek néhányat, de nem a teljesség igényével, sajna.
4 megjegyzés:
Nagyon irigyellek!:)
A lényeg nem a hely, hanem az,hogy teljes mértékben jelen legyünk valahol.Ha valamit csinálunk, tegyük egészen oda magunkat.Most sajna nem igazán sikerült, ráadásul totál feleslegesen, de azért voltak igazán jó pillanatok.Pl. esti kártyapartik és vodka-martini rázva, nem keverve:)
Én nagyon élveztem az egész kirándulást, kár lett volna kihagyni az új emberekkel való megismerkedést. Csodaszép Melk is, de a beszélgetések mélyebb, tartósabb nyomot hagytak bennem.
Nagyon jó volt, hogy eljöttetek, olyan jó hangulatúak ezek az utak.Tokajban a panzió tulajdonosa azt mondta, hogy olyan együtt a csoport, mintha testvérek lennénk mindannyian.
Megjegyzés küldése