Könyvajánló

Részlet a könyvből:

A bennünk élő mag

Mindenkihez azzal a feltevéssel közeledem, hogy mindenkinek van egy sajátos belső magja. Ez az egyedi mag abban a talajban növekedik, amelybe került, s amely körbeveszi a föld sötétjében, az árnyékban. Az alsó tudattalan anyaméhében lakó mag a csecsemőkor és a gyermekkor talajából csírázik ki, s alakítja ki mindennapi tudatosságát. Így leszek „én”-né, a személyes én a mindennapok világában, s miközben a felnőttkorba lépek, lassanként felfede(ze)m igaz természetemet.
Egyik legmélyebb és legszilárdabb meggyőződésem az, hogy az emberi mag egészséges mag. A természete miatt nő ki belőle az, ami: az almamagból almafa lesz. Ha almamag vagyok, nincs a földön olyan hatalom, amely nadragulyává vagy galambvirággá növesztene. Minden erőmmel a természetem belső „almasága” felé fogok törekedni, elvileg rendesen és egyenesen fogok nőni, és – attól függően, hogyan bántak velem kisgyermek koromban – feltehetően rügyeket és virágokat is fogok hozni. A külvilágban történő társas ütközések és behatások ellenére a fa úgy fog nőni, ahogy a természete megköveteli, s előbb-utóbb leveleket, gallyakat és ágakat hoz, és végül rügyeket is, amelyekből szép, kerek, zamatos almák teremnek. Lesz, amelyikből esetleg vackor – némelyikből fantasztikusan jó golden is lehet –, de annyi bizonyos, hogy mindből alma lesz. Hozzám rohannak az emberek, mondván, hogy „Mindenütt ilyen csomók meg púpok vannak rajtam! Jaj istenem, biztos nem stimmel velem valami!” Én pedig segítek nekik meglátni, hogy almákról van szó: igaz, hogy talán ráncosak és fonnyadtak, de senkinek nincs joga elvitatni az almaságukat. Megtanulnak dolgozni az almamag „almaságával”, a citrommag „citromságával”, s nem vitába szállni vele.