Éjféli gyors Lisszabonba

Tegnap esti lazulásnak találtam ezt a filmet, főleg a színészgárda miatt esett rá a választásom.

Jeremy Irons és Charlotte Rampling kihagyhatatlan páros.A film nem romantikus és nem thriller, inkább dráma érdekes játékosságokkal.

Egy idősödő svájci tanárról szól, akivel egy szürke reggelen szokatlan és megrázó dolog történik, miközben talál egy könyvet, benne egy Lisszabonba szóló vonatjeggyel.Negyed óra múlva már a Portugáliába tartó vonaton olvas és elhatározza, hogy megkeresi a könyv íróját.

Éppen a napokban gondolkodtam el azon, hogy mit várunk el egy könyvtől.Általában szórakozást, kikapcsolódást, de van, hogy önmagunkat keressük, hogy leírja valaki azt, amit csak sejtünk, érzünk, valakit, aki öszinte és bátor kimondani az igazságot.A tanárt is ezek a gondolatok nyűgözték le.Aki őszinte, az már éppen eléggé eredeti.

Ha megijedünk a körülöttünk, velünk történő dolgoktól, nem merünk a mélyére tekinteni, akkor tetszhalottá válunk és pótlékokba menekülünk, látszatéletet kezdünk élni.Ebből az állapotból mozdította ki a trauma és a könyv, ő pedig rugalmasan lépett.

Lisszabonba érve felkeresi az író nővérét, akit Charlotte Rampling játszik.Nincs akkora dráma, tragédia, amit el ne bírna ez a színészkirálynő, nem válik hiteltelenné egy pillanatra sem.

Szép lassan kibontakozik a férfi előtt az író sorsa, sőt titkokat nyomoz ki, embereket oldoz fel.

Mikor az író történetének a végére ér, hazafelé indul, vissza a régi életéhez.Nekem tetszene ez a befejezés, de a film nem teszi egyértelművé a döntést: a régi életét fogja élni felébredve vagy új sorsot választ magának.