Nem szeretem a romantikus filmeket vagy könyveket, de ezt a filmet már többször is láttam, és soha nem untam.Tegnap Robi unszolására újra megnéztem, és sikerült ismét belefeledkeznem.A történet érdekes, és a színészek kiválasztása(és játéka) is nagyon el van találva, a helyszín pedig a kedvencem, a Távol kelet, pontosabban Sanghaj a második világháború elején.Ralph Fiennes, mint tragikus, epekedő szerelmes, szokás szerint hozza a formáját.Natasha Richardson-t( a grófnő) most láttam először, és őszintén sajnálom, hogy tragikus halála miatt több filmben már nem fog szerepelni, mert rendkívül érzékeny és intelligens a játéka.
A kisebb szerepeket is elsőosztályú színészekre osztották, az arcjáték és a gesztusok kifinomultsága a figyelmes nézőt ki nem mondott történetekbe avatja be.
Ami a filmben még feltűnt, az a keleti(buddhista) emberek hozzáállása a fogyatékkal élő emberhez.Nem az öncélú és megalázó sajnálkozás , hanem a segítségnyújtás és az élni hagyás a tradíciójuk.
A kínai kommunizmus fasizmusa természetesen ezt a hagyományt is igyekszik elölni,de örömmel olvastam Gao Xingjian Lélekhegy című regényében(2000-ben Nobel díjat kapott érte), hogy Kínában mindenütt jelen van lappangva a tradíció, mert nem találtak még fel tudósok, filozófusok születésre, betegségre, életre, halálra megoldást vagy megnyugtató magyarázatot, és ezt a természethez közelebb élő emberek még sokkal jobban érzik, mint mi, európaiak.
3 megjegyzés:
....hmmmm...meg kell néznem. Ralph Fiennes az Angol betegben nagyon tetszett, azóta kifejezetten nem szeretem, de mindig adok neki egy esélyt.
Én a Schindler listájában láttam először, utána az Anyeginben.Jó nagy volt a kontraszt:))Igazából nekem bejön, Az angol betegben pl., de egy idő után kiszámítható sajnos.
A Schindler listájában zseniális volt.
Megjegyzés küldése